CS!: Milyen érzés egy ilyen sikeres sorozatba friss vérként bekerülni?

Robert Pattinson: Azt hittem ijesztőbb lesz, mint amilyennek végül bizonyult. Azt hiszem hamar beilleszkedtem, de mindenki nagyon barátságos volt, így ez nem volt különösebben nehéz dolog. Azt hiszem, az hogy "friss vér" voltam nem igazán hatott rám.

Stanislav Ianevski: Úgy érzem, amit csináltam nem változtatott meg engem sem. Úgy érzem, hogy most már egy új család tagja lettem. Azt hiszem jól beilleszkedtem.

CS!: Szerettétek a Potter filmek mielőtt elkezdtétek ezt csinálni vagy nem igazán érdekelt titeket?

Stan: Én, személy szerint nem közvetlenül, de amint megkaptam a szerepet, megszereztem a könyveket és a filmeket is.

Robert: Nagyjából ez a helyzet velem is. Egyiket sem olvastam amíg nem hallottam a meghallgatásról, és akkor elolvastam egy héttel a meghallgatás előtt. Nem mondhatnám, hogy beavatott voltam.

CS!: Stan, ez a legelső filmed, milyen érzés első tapasztalatnak ilyen extravagáns filmbe kerülni?

Stan: Hát, nem igazán tudtam, mibe megyek bele, így úgy gondolom nyugodtra vettem a dolgot. Aztán, ahogy telt az idő kezdtem ámulni saját magamon, gondolkodni a jövőn, hogy amit mi most csinálunk, azt jövőre az egész világ látja majd a mozivásznon. Egy kicsit ijesztő volt, ahogy múlt az idő. Próbálod a legjobbat adni a nézőknek.

CS!: Elmondanád nekünk, hogy kaptad meg Viktor Krum szerepét?

Stan: Hát, eddig csak egy kis iskolai szerepem volt. Izraelben volt pár színházi dolog, de azok is nagyon kicsik voltak. A szerepet a jelenlegi iskolámban kaptam meg. Délutáni óráink voltak és én késésben voltam, egy barátommal beszélgettem és futottam feliratkozni. A válogatás vezetője épp arra sétált és meghallotta a hangomat. Megfordult és közölte a dráma tanárral, hogy azt akarja, hogy elmenjek a meghallgatásra. Így kezdődött. Elmentem egy csomó meghallgatásra és végül találkoztam Mike-kal, és megkaptam a szerepet.

CS!: Milyen rendező Mike Newell? Apáskodó a fiatal színészekkel?

Robert: Valahogy úgy. Mindenki azt mondja, hogy ő amolyan színészek rendezője, és aktíven részt vesz a munkában. Semmi elmélet. Pontosan megmutatja, mit is vár tőled. Semmi magasröptű nincs benne. Semmit nem feltételez a színészekről. Ugyanúgy fog beszélni veled, akkor is, ha Alan Rickman vagy, vagy ha csak egy statiszta. Jó vele dolgozni, mint rendezővel.

Stan: Nagyon erős légkört teremt maga körül, és azt hiszem ez nagyon motiválóan hat a színészekre.

CS!: A többi színész közül, akikkel együtt dolgoztatok, melyik veterán tette a legnagyobb benyomást rátok?

Stan: Számomra minden egyes szereplőnek megvolt a maga erős oldala, és mindenki nagy benyomást tett rám, tényleg, de főleg a Dumbledore-t alakító Michael Gambon, és Alan Rickman. A nagy színészek sokkal barátságosabbak voltak mint amilyennek gondoltam őket, és úgy éreztették velünk, hogy azért vagyunk ott, hogy szórakozzunk, nem azért, hogy dolgozzunk.

(Ekkor csatlakozik Clémence Poésy a fiúkhoz.)

CS!: Mivel csak msot csatlakoztál hozzánk, milyen érzés friss vérként bekerülni a filmbe?

Clémence Poésy: Tényleg nagyon jó. Mindenki nagyon barátságos. Nem érzed úgy, mintha valamiféle betolakodó lennél. Szívesen fogadnak, és minden film új film. Nem mi vagyunk az egyedüli újak.

CS!: Milyen volt a Trimágus jeleneteket forgatni?

Robert: A labirintus az elején nagyon kemény volt, fizikailag megerőltető volt. Én, Stan és Dan csináltuk a nagy részét, és a speciális effektek nagy része valahogy igazi volt. Az egész szerkezet hidraulikus volt, így az útvesztő összenyomott összepréselt minket, és senki sem tudta volna ha meghalunk, mivel az egész utat elzárta. Nagyon izgalmas volt. Semmi ehhez foghatót nem csináltam azelőtt.

Stan: Az volt az első dolog, amit leforgattunk, és rengeteget nevettünk. Néha egy kicsit megijedtünk.

CS!: Mik voltak azok, amivel szembe kellett néznetek az útvesztőben, ami a Trimágus Tusa harmadik feladata?

Clémence: Veszélyes dolgokkal, azt hiszem. Még nem láttuk.

Robert: Mivel kerültünk szembe? Bizonyos tekintetben semmivel. Más mint a könyvben, itt eléggé másképp van megjelenítve. Olyan mintha a legnagyobb ellenséged saját magad lenne, és az elszigetelődés és a félelem, hogy mi vár az emberre a következő sarkon túl, miközben semmit sem tud. És maga a labirintus él, ahelyett, hogy szörnyetegek és egyéb dolgok lennének benne. Amikor befordulunk egy sarkon, sose látunk semmit, de minden versenyző megőrül a verseny és az állandó félelem miatt, mint a sötéttől való rettegés hosszú időn keresztül.

CS!: Szóval nem lesz 4,5 méter magas pók, mint a könyvben?

Robert: Nem, de ez sokkal rémisztőbb. Nem hiszem, hogy ezt bárki is vitatná.

CS!: Mi volt a legkirályabb jelenet, amit forgatattok, és amit már nagyon szeretnétek viszontlátni a vásznon?

Robert: Azt hiszem a labirintusos jelenet utolsó képsora és a végső nagy harc. Az tényleg nagyon, nagyon király lesz.

Stan: Én nagyon várom az akciódús jeleneteket is, különösen azt, amit én és Rob még a legelején vettünk fel, amiben a labirintusban harcolunk egymással. Erre nagyon tisztán emlékszem.

CS!: Már tudjuk melyek voltak a legnehezebb részek, de mi volt a legszórakoztatóbb jelenet?

Robert: A fizikailag megerőltető részek voltak egyben a legklasszabbak is. A vízalatti dolog állati volt, de bizarr is. Ilyet máshol nem élhet át az ember. Nincs semmi a medencében, ezt a jelenetet szeretném a leginkább megnézni, mert semmit nem láttam az egészből.

CS!: Beszélnétek kicsit arról, hogy miből állt a vízalatti tréning, amit a második feladat miatt kellett elvégeznetek? Robert: Három hetet gyakoroltam a labirintusos jelenet forgatása előtt, ez volt a legelső dolog, amit csináltam. Jah, és milyen hosszan is filmeztnük a víz alatt? Két hónap volt, azt hiszem, de én csak három hetet voltam ott. Picit fura volt, mivel nem láttam semmit. Mindenki kék búvár ruhában volt és néha belenyomtak valamit a számba. Volt egy Tannoy hangszóró a víz alatt, ami néha olyan instrukciókat adott, hogy "Nézz ijedtebben" meg ilyeneket. "Ne lélegezz". (nevetés)

CS!: Volt valamelyikőtöknek búvár-engedélye a forgatás előtt, és tudtátok hogy ennyit kell majd úszni, mielőtt megkaptátok a szerepet?

Robert: Nekem nem volt. Csak tudok úszni.

Stan: Nekem sem volt.

Clémence: Hát, azt hiszem kaptunk egyet az edzések után. Nekem ez volt az első alkalom. Sosem könnyűbúvárkodtam előtte, de arra emlékszem, hogy mielőtt aláírtam a szerződést, tudni akarták tudok-e úszni. Ez minden.

CS!: Végül melyikőtök töltötte a legtöbb időt a víz alatt?

Robert: Nem tudom, mert Clémence-nek egy kákalaggal kellett harcolnia.

Clémence: Ja, azt hiszem, nekem eredetileg nem kellett volna ennyit ott lennem, de aztán kicsit több szerepem lett.

CS!: Milyen érzés nemlétező szörnnyel harcolni blue screenes medencében?

Clémence: Elsőre egy kicsit ijesztő volt, mert nem tudtam lélegezni. Ez egyszerűen nem természetes és folyton vissza akartam menni a felszínre. Folyton azt mondogatják, hogy majd megszokod, és aztán már nem mész fel mindig levegőért. Sokszor három óra hosszat töltöttünk víz alatt, ami a végén már egész jó volt, nagyon megnyugtató. Nagyon békés világ.

Robert: És egyáltalán nem kell zavarban lenned, mert tudod, hogy bármit is teszel, idiótának fogsz tűnni. (nevetés)

CS!: Mit kellett a víz alatt csinálnotok? Robert: Nekem kb. körbe kellett néznem (nevet) mutogatnom és Harrynek mondani, hogy siessen, szóval nem volt sok tennivalóm.

Clémence: Tényleg beszéltél?

Robert: Nem, igazából nem csináltam semmit. Csak az órámra mutogattam. Rengeteg klór volt a vízben, valójában nem is láttad a másikat, így majdnem egy egész napba telt, mire sikerült eltalálni a megfelelő beállítást. Az időzítést nagyon nehéz eltalálni.

(Megjegyzés: Spoiler veszély, ha nem olvastad a könyvet [Van ilyen?].)

CS!: Robert, a te karaktered meghal a könyvben, milyen volt ez a filmben?

Robert: Hát, igazából nem haltam meg, élek, bár egy párszor meghaltam már. Fura, de valahogy megnyugtató. Úgy érzed magad mint valami terapeuta, mert mindenki kiadja magából az összes bánatát, te meg csak fekszel ott és meghallgatod őket. Ja, kellemes volt, pár hét után már semmi nyomást nem éreztem. Jó volt.

CS!: Melyik volt a kedvenc jelmez azok közül, amit a filmben viseltetek?

Clémence: A báli ruhám lesz az. Még nem viseltem, csak felpróbáltam, de alig várom, hogy viselhessem. Decemberben fogjuk forgatni, szóval mindenki meg fog fagyni, de a ruha nagyon szép.

Robert: Azt hiszem az a jelmez, amit a halálomkor viseltem, a temetési ruhám. Külön kértem, hogy nyitva legyen a koporsóm.

Clémence: Aztán eljöttél a saját temetésedre. Eljött és végignézte. (nevetés)

Robert: Azt hiszem az összeszaggatott, Voldemort vérével szennyezett jelmez volt a kedvencem.

Stan: Én a labirintusban viselt jelmezemet szerettem nagyon, mert ez volt a legpuhább az összes közül. Pamutból volt és én a puha ruhákat szeretem.

CS!: Az össze ruha amit viselsz nehéznek tűnik, Stan. Nemszokott meleged lenni?

Stan: Nem szeretem a túl meleg holmikat, de muszáj viselni.

Clémence: Cserélhetünk, ha akarod. (nevetnek)

CS!: Látunk majd egyáltalán kviddicsezni a filmben?

Stan: Hát, kipróbáltam már a seprűmet, és veszünk majd fel kviddicses jelenetet, de ez még hátra van.

CS!: A negyedik könyvben egyre több érződik a felnövő tinik hormonjából. Érezni lehetett ezt a légkört a forgatáson?
(Mindhárom színész egymásra néz, próbálják eldönteni, hogy ki válaszoljon, amikor mindkét fiú Clémence-re néz, elkezdenek nevetni.)

Clémence: Nem, az igazság az, hogy én állandóan tizenöt nagyon csinos lánnyal vagyok körülvéve, szóval amikor végigsétálunk a díszletek között, akkor a statiszták általában csorgatják a nyálukat, mert csoportosan vagyunk. De nem hinném, hogy így viselkednének, ha egyedül látnának minket.

CS!: Robert, beszélnél nekünk arról, hogy milyen érzés Roxfort bajnokának lenni, és a nagy Harry Potterrel versenybe szállni?

Robert: Azt hiszem elég klassz érzés, dehát ő Harry Potter, szóval sosem lesz igazi verseny. A nagytermes jelenetben, olyan volt belépőm, hogy mindenki a nevemet suttogta "itt van Cedric... itt van Cedric..." Ez tényleg nagyon klassz volt, de a fejébe száll az embernek.

CS!: Milyen Daniel Radcliffe-fel együtt dolgozni?

Robert: Nagyon jó. Szinte mindent leforgattam már, és a legtöbb jelenetben Dannel szerepeltem, hát ja, nagyon jól kijövünk.

Stan: Klassz srác. Egyszerűen elképesztő. Nem igazán tudok mást mondani.

Clémence: Én sem.

Robert: Hihetetlenül sokat melózik.

Clémence: Ja, igazi profi.

Stan: Mindig barátságos, és bármikor kész segíteni.

Robert: Tanulni is járnia kell, és ez hirtelen váltás a tanulás és a színészkedés között minden nap, az év 365 napjában. Ez totál hihetetlen, én sose lennék rá képes.

CS!: Beszélt Daniel, Rupert vagy Emma nektek az őrült rajongókról, akikkel majd találkozni fogtok ha kijön a film, vagy próbáltak megóvni titeket ettől?

Robert: Dan apjával beszélgettünk a rajongóknak küldött karácsonyi képeslapokról. Azt hiszem 20.000 darabot nyomtattak első körben csak a személyes rajongói klubjának. Már ez a szám is hihetetlen. Egy héttel azután, hogy bejelentették, szerepelni fogok máris kaptam rajongói leveleket, olyan emberektől, akiknek valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy ki vagyok. Azt hiszem ez nagyon fura volt.

CS!: Mit tanultatok abból, hogy megcsináltátok ezt a filmet?

Clémence: Azt hiszem a legfontosabb az volt, hogy hogyan kell blue-screen előtt játszani. Úgy értem, ilyet még sosem csináltam azelőtt, és víz alatt játszani is új élmény volt.

Robert: Ja, szerintem is az a blue-screenes dolog, azt sosem lehet rendesen megszokni. Én már forgattam olyan filmet, ahol szinte az egész filmet így vettük fel, szóval már volt lövésem róla, de ehhez a filmhez nem volt fogható. Azt hiszem a szakmai sajátosság volt a az egyik legnagyobb dolog, amit megtanultam.

Stan: Minden, amit ebben a filmben csináltunk, teljesen új volt számomra, szóval jó sokat tanultam.

CS!: Április óta dolgoztok ezen a filmen és egészen 2005 márciusáig ezt fogjátok csinálni. Van már valami tervetek a film utánra?

Robert: Szereplőválogatásokra megyek januárban, mivel lesz egy szabad hónapom, aztán meglátjuk.

Stan: Megbeszélem az ügynökömmel előtte, de remélem jönnek még szerepek.

Clémence: Igazából már két francia film is tervben van, az egyik tavaszra, a másik nyárra, nagyon más lesz, mint ez. Kis filmek.